Tök jó! Rájöttem arra, hogy egy-két probléma mellett is lehet boldog az ember. Nem a negatívumokra kellene jobban odafigyelni hanem a pozitívumokra. Igaz nem ittan Unicumot, de azért "Csak pozitívan!" Ott van a Szerelmem és a nagyszerű Barátaim, akik mindig velem vannak és számíthatok rájuk na és persze Ők is rám. :D

Hol is kezdjem...?

Hát éppenséggel halvány lila gőzöm nincs. Rengeteg dolog jár a fejembe. Pillanatról pillanatra más más gondolatok fogalmazódnak meg bennem. Állandóan "járnak a fogaskerekek"... Csak éppenséggel nem jutok semmire. Magyarán szólva tök fölöslegesen törpölök és idegelem magam ilyen-olyan marhaságokon... (?)

"Az ember sokszor végtelen hosszú láncot vonszol maga után: a múlt emlékeit. S előfordulhat, hogy már csak életének romjai között él. (...) Ne a múltban élj, ami már nincs, (a jövőn se tépelődj, ami még nincs), csak a jelent éld teljes erőddel és odafigyeléssel. Így lesz hiteles az életed."

Élem az életem, úgy mint bárki más, hol boldogabban, hogy kicsit elkeseredetten, csalódottan... 18. szülinapom előtt egy két nappal úgy festett a dolog, hogy rendbejön minden anyukámmal való kapcsolatomat illetően. Erre csak annyit tudok mondani - sorry a kifejezésért - a nagy szart! Ez egyre rosszabb. Csak vívom vele minden apró marhaságon kirobbantott csatákat. Mindenen ő van felháborodva, belémköt, mindenért én vagyok szidva mégha nem is én vagyok az ok. Szerinte a nemsokára eljövő térdműtétem "műbalhé" kitaláció, nincs szükség rá... stb stb. Ja persze ő már csak tudja... Akkor mutassa az orvosi diplomáját. Mostanság ha felhívom kinyom, fel sem veszi, ha fel is veszi elkezdem a mondandómat és egyszerűen leteszi. Ennek ellenére baromi szerencsésnek mondhatom magam: van egy Szerelmem aki ennek ellenére is kitart mellettem, szeret és számíthatok rá és elfogad a hibáimmal, meg mindennel ami én vagyok. Lehet hülyén hangzik de lehet, hogy jobban ismer a saját anyámnál(?) Anya szinte semmit nem tud rólam. Nem is beszélünk szinte semmit. A Párom ezzel szemben mégha nem is mondok semmit, már szimplán a tekintetemből tudja, ha valami bánt, vagy bármi bajom van, vagy ha fáj valamim. Már eljutottam arra a pontra, hogy minél előbb saját lábamra kell állnom és el kell költöznöm itthonról, hisz nem akarom anyám életét mégjobban, tovább keseríteni. ( Ahogy mondta nekem, hogy elrontottam az életét stb stb...) Erre annyit mondok, köszi, hogy világra hoztál, felneveltél és később rendesen "magamra hagytál", címszóval, hogy már nagy vagyok...

Rájöttem valamire, amit eddig csak sejtettem... Rájöttem arra, hogy olyasféle dolog miatt harcolok már egy ideje, ami mára már elérhetetlennek látszik a szememben és ez nagyon elszomorít. Pedig csak békét és nyugalmat szerettem volna egy emberrel, akit nem tudok nem szeretni. Akkor sem ha megsért, lelkembe tipor... Hisz nem tudok elvonatkoztatni attól, hogy az Édesanyám... :'( Próbálok mindig mellette állni, mellette lenni, de Ő nincs mellettem. Annyira sajnálom...

A mai nap az nem volt semmi... Elkezdtük az egy hét szünetet pótólni... 9-10 óra... Hát tök jó... Ráadásul minden jól össze vissza volt keverve. Sokan örülnek ha szünetbe megtudják hol lesz órája és kivel. Holnap ugyan ez... Semmi kedvem hozzá, de sajna ez van... Hülyén lett megoldva! Kössz szépen!

Komolyan mondom kezd baromira elegem lenni egyes emberek "kedvesebbnél kedvesebb" megnyilvánulásaiból... Itt nem feltétlenül az én irányomba való megnyilvánulásokról beszélek...! Rohadtul érthetetlen a számomra, hogy ha valakinek jó kedve van, vagy bármi miatt boldog... Kérdem én... Miért kell lelohasztani az illető jókedvét?! Könyörgöm... Miért nem lehet annak is örülni, ha valaminek örül valaki?! Elég szomorú, hogy egyesek- kettesek olyanok amilyenek! No comment...

***

"Még szomorú se vagyok, megszoktam e szörnyű világot annyira, hogy néha már nem is fáj...undorodom csak."

***

Már korábban említést tettem arról, hogy földrajzból előrehozott érettségit teszek, de ennek feltételei vannak. 5 olyan dolgozatféleség, amit egy bizonyos szinten felül kell teljesíteni és ha mind az 5 úgy sikerült lehet menni érettségizni. Az első ilyenen már túl vagyok és az sikerült! A tanárom meg azt mondta, mikor beszéltem vele ezzel kapcsolatban, hogy vannak a csoportba olyanok akiket már most nem engedne érettségizni, de azt mondta nekem mindenképpen menni fog. Reméljük a legjobbakat és valahány társamnak sok sikert kívánok az elkövetkezendő 4-hez!

Elég rossz, ha olyasvalakiben kellett csalódnod akit a barátodnak hittél, bíztál benne... De lehet, hogy nem szabadott volna... Elég elkeserítő, de ez van.

***

"Bármilyen furcsán hangzik, te sem tudsz csalódni valaki másban, csakis saját magadban! A másik iránt érzett haragod kivetített érzelem. Mindaz, amit magadról gondolsz. Az ember ilyenkor magában csalódik, mert úgy gondolja, nem volt elég, amit adott."

***

Elég vacakul kezdtem érezni magam több okból kifolyólag is. A legszörnyűbb mindközül, hogy nem tudok mostanság Anyukámmal "Zöld ágra vergődni" ahogy mondani szokták. Akármit teszek, akármit mondok sose jó... És ez borzasztóan elszomorít. Sok konfliktus van köztünk, és akármilyen hihetetlen és akármilyen hülyén hangzik így lassan már már felnőttnek számítok, de akkor is szükségem van pár "Anyai jó szóra", Ölelésre... És még sorolhatnám... Tudom hülyén hangzik, de mikor meglátok egy gyereket az anyjával azt gondolom magamba és eközben sírok belül, hogy "Igen nekem is van Anyukám... És mégis mennyire hiányzik..." Nem tudom, hogy Anyukám tudja e a Blogoldalam címét, és ha tudja olvassa e, de ha egyszer megteszi remélem, hogy elhiszi nekem, hogy tényleg szükségem van rá és szeretnék vele újra olyan jó viszonyban lenni, mint régen. Nagyon rossz így élni, hogy ott van az Anyukád melletted... és...                                                                                                               ...Nem vagytok olyan jó viszonyban és érzed hogy iszonyúan hiányzik neked.

:'(                                                                                                      Llarys

Ha valami elég nyilvánvalóan le van írva... és el lehet olvasni... de ha van egy hülye akinek a szövegből a közölni akart dolog nem jut el a szürkeállományáig... és emiatt átsiklik dolgok fölött... utánna még ő van felháborodva, hogy miért van szivatva...?! Kérdezem én ez normális dolog?! Várom a válaszokat! Hajrá!

Sikerült a suliba egy hét szünetet elrendelniük címszó alatt majd szépen be kell pótólnunk... Hát köszi... Csak azért állok eme tény előtt értetlenül, hogy mi a rosszfenéért kell nekünk szívni a fogunkat ilyen-olyan pótlásokkal, ha egy: nem mi rendeltük el a szünetet, kettő: nem önhibánkból nem járunk be, hanem kitalálták, hogy legyen szünet. A pótlásokat és elég hülyén oldjuk meg nem is mondom hogyan...! Köszönjük szépen!

Mint eddig említettem kedves évfolyamtársam, aki eddig mélyvénás depresszióba szenvedett, 180° -os fordulatot vett ( Úgynézki ) mint akit fejbevertek és ezáltal kiszállt a fejéből az a rengeteg negativitás... Hurrá... Reméljük a legjobbakat! Nah szóval folytassuk... Igaz vannak igen hülye dolgai ( Kinek nincsenek? :D ), de azért elviselhető, ugyanakkor néha fárasztó, hol pedig kiakasztó, de ezt leszámítva jó arc. Volt, hogy engem többször sikerült felidegelnie nem kicsit, de eddig úgynézki leszokóban van erről ezt örömmel konstatálom. :D

Nah megkaptad amit annyira akartál, írtam rólad is! A további pozitív irányba való változásokhoz pedig hajrá! Ha visszaesel én leszek az egyes számú aki fenékbe fog rúgni, de úgy, hogy egy 7 tagú orvoscsoport 8 napig fogja operálni a seggedből a cipőmet! ;)

Tudod... Azért szeretünk! :D XD

Hm... Vegyük szépen sorba:

-Volt egy szalagavató. Jó volt, csak nem tudtuk az egészet végignézni, mert a 11.-eseknek, vagyis nekünk különböző feladatokat kellett ellátni.

-Karácsony: Hm... Emlékezetes egy ünnep lett belőle meg kell hagyni...

-Szilveszter: Az is maradandó emlék lesz a későbbiekre pár történtre való tekintettel ( Például a tüzijáték ). :D

Szűk szavakban ennyi lenne...

Nagy általánosságban a téli szünetről: Jól telt... Nem volt koránkelés, nem volt suli, nem láttam pár embert egy ideig ( Őszintén... nem is bánom...). Szerelmemmel rengeteg időt töltöttünk együtt, voltunk jégkorizni is. Nah az megér egy misét... Tök jól elkorizgattunk, mire sikerült elvesztenem az egyensúlyom és zakóztam egy szépet. Fölpattantam és nevetve tovább koriztunk. Jó volt csak a térdem fáj(t) kicsit de ezt leszámítva nagyon jó volt!:D Alig várom, hogy legközelebb menjünk korizni. :)

4-én elkezdődött a suli... Hát a mai napig nehezebben megy a koránkelés, de majd visszaszokok rá. Nemsokára itt a 1/2 év, és kezdődik az írjunk dolgozatokat, vagy feleljünk orrvérzésig című műsor, májusba meg előrehozott föci érettségi. Remek...

Elég érdekesen kezdődött... Majdnem 3 éve ugyanabba az iskolába járunk és nem is váltuttunk egy szót sem egymással ezidő alatt. Hmm... Még nincs egy hónapja talán... vagy igen, hogy egy közös ismerős miatt megismertük egymást. Ez után jókat dumáltunk, ismerkedtünk, és megtetszettünk egymásnak és végül összejöttem a sráccal. Ahogy telt/telik az idő egyre jobban szeretjük egymást. Sok időt töltünk együtt, ha van rá lehetőség, hogy találkozzunk egymással élünk a lehetőséggel. A suliba kaptuk a jót és persze a rosszat is, de minket nem érdekelt és a mai napig nem érdekelnek az ilyesfajta negatív megnyilvánulások, de ezek is lecsitultak már. Nah és persze a "kedves minden lébe két kanál úr" ( tudja nagyon jól az, akire értem ) adta az ívet nekünk de leginkább nekem, hogy kifejezze nem tetszését, hogy összejöttem a fiúval... Elég sokat veszekedtünk emiatt, hogy neki ez így nem tetszik meg mit tudom én. Engem meg messziről nem érdekelt, hogy mit gondol(t) a srácról... Szeretjük egymást és ez a lényeg nem az, hogy mások mit gondolnak... Akár szimpla féltékenységből, akár azért mert nem bírják elviselni, ha a másik ember boldog...

                                          Szeretlek Kicsim! <3

Hm... Hol is kezdjem...? Amióta nem írtam elég sok minden történt. Zajlik az élet körülöttem elég rendesen :D. Persze ez nem baj... Sőt örülök is neki. Suliba volt egy jó kis rendezvény is, azon benn voltam segíteni (Nagyon jó volt:D), Megismertem egy másik embert akivel nem hittem volna, hogy beszélni fogok egyáltalán. :)

Úgy tűnik az ősz érdeklődés hiányában elmaradt... Hirtelen, minden átmenet nélkül 'ugrottunk' a télbe. Pár napja még rövid ujjúba vígan ki lehetett menni mostmeg a télikabátba is szinte szét fagysz... Nem tudom elég fura... Az időjárás lehangoló, nagyon erősen fúj a szél, hol esik az eső hol nem, az eget szürke fellegek borítják majdnem egész nap, ha pár pillanatra kisüt a Nap hurrá...

A suliban is... Sorra vesszük a tananyagokat, gyakorlatok, folyamatos dolgozatírások, felelések vannak. Alig van olyan nap, hogy minimum 1-2 tárgyból ne lenne valami. Közeledik az őszi szünet, már nagyon várom. Lehet nehéz elhinni de már elegem van kicsit ebből az egészből, hogy lazítani nem tudsz vagy csak alig, különben nem állod meg a helyedet... És ez még csak szakközépiskola... Kérdezem én mi lesz akkor egyetemen vagy főiskolán?? Bizonyos tekintetbe lazább lesz, de viszont ennél sokkal több tekintetbe nehezebb lesz. Senki ne értse félre... Semmi bajom az iskolával, minden oké, csak már kicsit fáradok, és elég ideges vagyok az előérettségik miatt is, és mint már említettem ez az időjárás... Nem a kedvencem...

Legutóbbi bejegyzésem óta kicsit több mint, egy hónapnak sikerült eltellni...:) Ez azért is van így mert amióta visszaültem az iskolapadba, jóval elfoglaltabb vagyok, mint mondjuk a nyári szünetbe. Nagyon oda kell figyelnem erre az évemre mert beleszámít a továbbtanulásba, egyrészt, másrészt meg előérettségizni szeretnék földrajzból:) Remélem összejön, de előtte olyan dolgozatféleségeken kell átesnem szám szerint 5 darabon amiből ha egyet is egy bizonyos szinten alul teljesítek már akkor elszállt ez az egész projekt... A gyakorlatok is máshogy lettek beosztva, vannak új tárgyaim...stb. de erről későbbiekben. Ennyit a suli "ajánlott komolyan venni a dolgokat" részéről... :D

Jöttek új tanulók a suliba az osztályomba is de egyet kettőt inkább hanyagolnék. :D Az osztályon kívüli újak elég jó arcok bírom őket. Szünetekbe jót hülyéskedünk, beszélgetünk. Szeretek bejárni nagyon jó a társaság és van sok barát, a tanárok is jó fejek, csak elég nehéz a suli, de ez legyen a tanévben a legnagyobb gond. :)

Mai délután hihetetlenül jól telt. Barátnőmékkel kimentünk a Vidámparkba. Nagyon jól éreztük magunkat, hülyültünk és volt amire egymás után többször is fölültünk:D Így nap végére annyira meg voltunk szédülve az átfordulok, befordulok, kifordulok, felfordulok, idedőlök, odadőlök című műsortól már a fejünk is belefájdult kicsit:D Holnap meg suli... Öröm lesz egy ilyen nap után beülni az iskolapadba:D Szóval holnaptól minden diáktársamnak hajrá:D 

Pár nap és kezdődik az iskola, újra bekerülünk a "mókuskerékbe" reggeli koránkelés, 7-8 óra alatt kockásra ülöd a segged a padokba és tanulsz - elvileg - gyakorlatilag megcsak ott ülsz, értelmes fejet vágva és várod a kicsöngőt - legalábbis a diákok egy része - . Én próbálok azok közé tartozni akik nem csak elvileg, hanem gyakorlatilag is tanulnak, mert olyan szakot választottam ami érdekes is és nem úgy fogom fel, hogy kényszerből tanulok. Remélem ez a tanév is jól fog telni és jó eredményeket fogok produkálni mind a dolgozatok és a szakmai téren is. Többieknek is eredményes, jó tanévet kívánok!!

Hála égnek - sikeresen -  túl vagyok a vizsgán ami miatt annyira ideges voltam. Végre élhetem az életem nap nap után és nem kell idegeskednem, hogy vajon mi lesz a vizsgán... Annyira nagy megkönnyebbülés számomra, hogy sikerült el nem tudom mondani. Meg kell mondjam valamilyen szinten egyfajta sikerélmény ez nekem mert teljesen egyedül, segítség nélkül készültem fel rá. Igaz ma volt az "eredményhírdetés", hogy ki milyen jól vagy rosszul teljesített az írásbelin. Sajnos volt akinek abszolút 0 pontos volt:S Nekem viszonylag jól sikerült és nem kellett ma bennmaradnom szóbelin:) 1000 Köszönet Mindenkinek, akik drukkoltak nekem, hogy sikerüljön. Ez nekem egyfajta pluszt is adott talán ezért is sikerült:)

Igen. Eltűntem jópár napra, de attól még, hogy nem írtam nem azt jelenti, hogy nem is történik körülöttem/velem semmi... Szóval rendszeresség helyett inkább rendszertelenséget ígérek - de azt annál inkább. - Igen zajlik az élet, hiszen úgy jó ha zajlik. Csak annyi a bajom, hogy már napok óta rettenetesen ideges vagyok. Bár tudtam, álmatlan éjszakák sora vár majd rám és készülés a vizsgára...:( Igen ám, de egyedül átkozottul nehéz... Bizonytalan... - Ezt vajon jól tudom?? Jól oldottam meg?? Helyes a gondolatmenetem?? - Holnap - remélem sikeresen - túl leszek az "első felvonáson". Szóval hajrá!!

Mai nap kicsit unalmasan indult, de délután nagyon feldobódott a hangulat. Föleg mikor barátnöm mondta, hogy menyjünk ki az Auchanba. Elindultunk és nem is ez a story, hanem az, hogy a 14es villamoson utazott egy tajt részeg csávó és mikor megállt a villamos leborult az ülőhelyről. A fél villamos ezen mosolygott igazából nevetni senki nem mert. Ezek után megszólalt valószínüleg valami haverja. Hogy ne is ülj vissza ennél lejjebb már ugysem esel... Ekkor kezdtek el néhányan kuncogni csak ugy visszafogottan magukba.:D Egyszer a barátnöm odaszólt nekem te Kriszti leszállt a faszi erre kiderült, hogy mégsem... Akkor vettük észre, hogy újra leborult az ülőhelyről, de telibe pofára. Nah ezen már alig volt ember aki legalább ne mosolygott volna. Erre a részeg faszi körülnézett nagy szemekkel nézett, hogy ezeknek mitől van ilyen jó kedvük.XD Szerintem az sem tudta, hogy hol van. Mondanom sem kell mi sem bírtuk ki nevetés nélkül.:D Nah meg az is megér egy misét ami a 126os buszon volt visszafelé.XD Ült mögöttünk egy pasi aki sörözgetett úgy egymagába és egyszer csak elkezdett káromkodni de olyan szinten már az egész busz arra figyelt, vajon mi lehet ennek a baja, pedig csak alkohol hatása alatt volt. Többen elkezdtek nevetni is rajta, hogy ez mekkora idióta, stb... Hála az égnek mi nem nevettük el magunkat, mert igen hülyén vette volna ki magát ott közvetlenül mögötte. Azt az egy megállót amit jöttünk igaz kissé nehezen de kibírtuk nevetés nélkül. Akkor tört ki belőlünk igazán mikor leszálltunk. Szóval igy zárómondatnak csak annyit: Köszönjük a szórakoztatást de ez azért már sok volt.:D

Igaz tegnap történt, de nem volt erőm, sem idegzetem leírni mi is történt... Összevesztem egy haverommal azért mert egyszerűen nem bírom elviselni, ha egy emberbe ennyi negatív hozzáállás, pesszimista megnyílvánulás szorul.:S Lehet én látom rosszul a dolgokat, de tök fölösleges dolgokon tud napokig agyalni. Igaz szoktákvolt mondani, hogy az élet egy göröngyös út... Ebben van igazság, de én azt érzem az a haverom a göröngyökből felépít egy egész hegyet. Jó, tudom mindenkinek lehetnek rossz napjai. Nekem is. Emberek vagyunk és érezzük a dolgokat de ez azért már tényleg túlzás.:S Kezdem azt hinni, hogy nem is akarja megoldani a gondjait, bár mondta, hogy ma tiszta lappal indít és többet nem akar velem veszekedni, mert nagyon rossz érzés... Hát az tény, hogy velem nem kellemes összeveszni. Nehéz felhúzni az agyamat, de ha sikerül akkor nagyon szemét tudok lenni:( Most is azt érzem, hogy tegnap mikor megmondtam neki, hogy mi a dörgés, túl kemény voltam vele és esetleg megbánthattam. De nekem tényleg rosszu esett, hogy segíteni akarok neki, napokig beszéltem vele, hogy ez igy nincs rendben. Ő meg csak folyton, mi lesz ha...?? Meg nekem úgysem jön össze semmi... stb. Remélem, hogy sikerülni fog neki tisztalappal indítani és élheti a már szinte gondatlan, boldog életét...:)

Ma azt hittem, hogy ha nem is találok megoldást a problémára amit meg kéne oldani úgysem lesz rosszabb kedvem. Hát sajnálatos módon konstatálom a dolgot: de még mennyire, hogy rosszabb lett:( Egyik ismerősöm besértődött rám mert valószínűleg olyan választ kapott amire nem számított és nem tetszett neki. (Ezért kérlek ne haragudj). A tegnapi görkoris sebem is fölszakadt, hála magamnak.:S Mostmeg anyuék is elmentek ráadásul úgy, hogy anyuval kicsit összekülönböztünk. Nem nevezném vitának inkább aféle apróbb egyet nem értésnek. Szóval nem is tudom mi történt ma egyesekkel mintha kifordultak volna önmagukból:S Többen is mondták, hogy nincsenek ök sem túl jó passzban... Ezek szerint nem csak szerintem ilyen borzasztóan fura ez a nap. Talán ez 1 kicsit vígasztal, hogy nem csak nekem van ilyen hangulatom.

Annyira rossz érzés, mikor egy jó barátodnak van valami problémája és nem tudsz rajta segíteni, de látod rajta, hogy örül neki, hogy legalább van valaki aki foglalkozik vele, meghallgatja stb. Próbálok megoldást találni a gondjára de egyszerűen nem tudok és ez annyira bánt ott legbelül, hogy már szinte fáj.:( Alig van annál rosszabb dolog, ha egy barátnak gondja van és megoldást eddig nem sikerült megtalálni:S