Elég vacakul kezdtem érezni magam több okból kifolyólag is. A legszörnyűbb mindközül, hogy nem tudok mostanság Anyukámmal "Zöld ágra vergődni" ahogy mondani szokták. Akármit teszek, akármit mondok sose jó... És ez borzasztóan elszomorít. Sok konfliktus van köztünk, és akármilyen hihetetlen és akármilyen hülyén hangzik így lassan már már felnőttnek számítok, de akkor is szükségem van pár "Anyai jó szóra", Ölelésre... És még sorolhatnám... Tudom hülyén hangzik, de mikor meglátok egy gyereket az anyjával azt gondolom magamba és eközben sírok belül, hogy "Igen nekem is van Anyukám... És mégis mennyire hiányzik..." Nem tudom, hogy Anyukám tudja e a Blogoldalam címét, és ha tudja olvassa e, de ha egyszer megteszi remélem, hogy elhiszi nekem, hogy tényleg szükségem van rá és szeretnék vele újra olyan jó viszonyban lenni, mint régen. Nagyon rossz így élni, hogy ott van az Anyukád melletted... és...                                                                                                               ...Nem vagytok olyan jó viszonyban és érzed hogy iszonyúan hiányzik neked.

:'(                                                                                                      Llarys

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.